Ismét elgurult a gyógyszer…

Amikor benyújtásra került az alaptörvény immár kilencedik módosítási javaslata, bevallom őszintén, már aludtam, hiszen valakinek a GDP-t is kipihenten termelnie kell. Így nagy bánatomra csak másnap, munkaidő alatt hallottam ezt-azt kollégától, kicsit szégyellve is magam, hiszen annyi munkám volt aznap, hogy lélegzetvételnyi időm is alig volt, de mégis, nem hagytak nyugodni a hallottak, így időnként rákerestem a legfrissebb hírekre, amik teljes mértékben elborzasztottak.

Hazaérve, és nyugodt körülmények közt elolvasva a híreket, szinte teljes sokkot kaptam. Csak néztem magam elé, és kérdeztem magamtól, hogy egy világjárvány kellős közepette tényleg ezek a legelső és legfontosabb intézkedések? És hát tényleg…

De már az alaptörvény módosítási javaslatainak olvasása elején szó szerint elszörnyedtem.

Tényleg ehhez kellett a kormánynak a felhatalmazási törvény? Ahhoz, hogy az impotens járványkezelési startégiájuknak köszönhetően, immár az egekbe emelkedő covidos betegek és elhunytak száma kapcsán megszavazott felhatalmazási törvény birtokában, rögtön és könnyedén az alaptörvényhez nyúljanak?

Nem, nem és nem!!!

Ők a járványhelyzet kezelésére kaptak felhatalmazást, és nem arra, hogy egy mindannyiunk életét megkeserítő világjárvány kellős közepén, az legyen a legelső, és legfontosabb dolguk, hogy az alaptörvényüket módosítgassák, többek közt beleszólva a családok életébe, az emberek hálószobájába, a választási törvénybe, a közpénz sajátos módon való értelmezésébe – és sorolhatnám.

Komolyan, a tervezetet olvasva, már a legelején sokkot kaptam. Az alaptörvény toldozgatásának-foltozgatásának legelső pontjait olvasgatva elgondolkodtam, hogy itt nagyon nagy bajok vannak a fejekben.

Egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni amellett, amit sokan csak „gumicsontként” aposztrofálnak. Mégis, hogyan jönnek ahhoz, hogy kormányzó erőként, önkényesen definiálják a család fogalmát, teljesen szembemenve a modern pedagógiai, pszichológiai elméletekkel? A vonatkozó szakirodalmakat figyelmesen tanulmányozva, minimum hatféle családmodell létezik, és ezeknek az árnyalatai, ami inkább szerintem csak hatványozódik, vagyis sokkal-sokkal több és szélesebb spektrumú, mint az az egy, amit ránk akarnak kényszeríteni. Hogyan jönnek ahhoz, hogy megmondják, hogy az apa férfi, az anya pedig nő? Tehát az ég kék, a fű pedig zöld. Vagyis pontosítanék! Az ég nagyon is kezd beborulni, egyre sötétebb lesz, hiszen a népharag folyamatosan, és egyre jobban fokozódik. Egyszerűen szándékosan és tudatosan beleszólnak és ellehetetlenítik az életünket minden szinten.

Mi kell még ahhoz, hogy „nagyvezérünket” kikergessük a Várból? Hogyan jönnek ahhoz, hogy megmondják akár egy gyereknek is, hogy te fiú vagy, te meg lány? Nagyon jól tudjuk, vagyis a szakemberek nagyon jól tudják, hogy ez a kérdéskör sem fekete vagy fehér. A szürkének rengeteg árnyalata van, amit kormányunk korlátolt gondolkodása révén, képtelen értelmezni. És ha már ennyire a keresztényi erkölcsről papolnak, akkor talán a saját házuk táján kéne leginkább szétnézni: „NE LOPJ! NE PARÁZNÁLKODJ!”…

Miért kell olyan dolgokat alaptörvénybe foglalni, amik egyes embertársainknak bántóak? Miért aláznak meg olyan embereket, akik nem férnek bele az általuk idealizált „kasztba”? Hogyan tudnak egy öntudatra ébredő, olyan fiatalnak a szemébe nézni, aki éppen saját magát figyelve és keresve jön rá, hogy ő más, mint az, amit az általuk toldozgatott-foltozgatott, teljesen „középkori” alaptörvény definiál? Hogyan képesek olyan megalázó helyzetbe hozni egy egyedülálló embert – legyen az nő vagy férfi –, aki gyermeket szeretne örökbe fogadni, hogy majd a „fideszfülbevalós” asszonyság döntsön a boldogságáról, és élete sorsáról? Egyszerűen felfoghatatlan ez a kirekesztő és minden szempontból maradi felfogás, amit képviselnek.

Igen, sokan ezeket csak „gumicsontnak” tartják a megannyi módosítás figyelemelterelése végett, ami a többségi társadalom számára lehet az is, de sajnos, ami a kormánynak gumicsont, az nagyon sok embertársunk életének végleges megkeserítése, megalázása, kirekesztése.

Meddig tűrjük még ezt az embertelen, álkeresztény, minden ép- és észérvet mellőző, megbélyegző és kirekesztő, a „sötét” középkorra emlékeztető, kormányzásnak semmiképp sem nevezhető hatalomgyakorlást?

Csak bízni tudok benne, hogy a magyar emberek többsége támogatni fogja a kormányváltó összefogást, ami társadalmunk normális fejlődésének utolsó esélye lesz.

Szerző:
Molnár Zoltán
MSZP – Baloldali Tömörülés Platformjának elnökségi tagja

Forrás: hirklikk.hu

2020.11.14.

SHARE